Mikor nekifutottam február 14-nek, volt egy randiebédem a szerelmemmel. A találkozónk elején hátra tett kézzel közeledett. Megkérdeztem: “Mit rejtegetsz?” Erre azt válaszolta: “Semmit! Ma nem kapsz tőlem semmit!” Furcsa volt ezt hallani, kicsit el is szomorodtam, pedig számomra sem jelentett többet az a kedd, mint bármelyik másik. Aztán mégis kaptam egy ebédmeghívást. Délután pedig egy szerelmesvers-pályázaton első helyezést ért el a művem. Egyedül mentem. Hatalmas élmény volt!
Közben pedig azon gondolkodtam, mi is ez a nap? Hogy kerül a magyar ünnepek közé? Miért jó, hogy van egy újabb alkalom piros és rózsaszín plüssdolgok fölösleges kibocsátására, extra profitot jelentő dátum a virágárusoknak, éttermeknek, stb. Megy a sok jogdíj a szerelmes dalok íróinak, mert a rádióknak kötelező ilyet sugározni. De valahogy mindez átfordult. Egyszerre elkezdtem azt érezni, hogy mégiscsak jó, hogy párok tudunk lenni, férfiak és nők. És nők és nők. És férfiak és férfiak. Hogy jó, hogy ennek van egy külön ünnepe: ahogy a születésünknek, a nevünknek, és még egy pár dolognak. Valahogy azt látom, hogy a rítusokat nem szereti a modern ember. Felhajtásnak mondja. Pedig nincs azzal semmi gond tulajdonképpen, ha valami fontos, és annak kiemelt jelentőséget tulajdonítok. Hogy tisztelettel és törődéssel viseltetek valaki vagy valami iránt. Ha mindennek megadnánk a módját, rászánva a kellő időt és figyelmet, nem lenne olyan borzalmasan túlhajtott a világ. Örömteli lenne és gazdag. És a nehézségek elől nem elmenekülnénk, hanem legyőznénk és megerősödve állnánk fel belőlük. Aki a Valentin napban csak azt látja, hogy mások milyen sekélyesen élik meg az életüket, két dolgot tehet: vagy szidja őket és fölöslegesen bosszantja magát olyan dolgok miatt, amikre egyrészt nincs hatással, másrészt semmivel nem fogja jobban érezni magát a haragtól; vagy arra koncentrál, hogy ő személyesen mivel tölti meg a párkapcsolatát, hogyan fejezi ki a szerelmét annak, akit boldoggá akar tenni.
Este Valentin napi koncertet adtam – igazán jól sikerült, boldog párokat láttam és önfeledten szórakozó barátokat. Aztán hazamentünk a párommal kettesben, és szorosan összebújva elaludtunk.
